Nálunk otthon sosem mondták el, mennyi az apám fizetése. A pénz valahogy mindig titok volt. Ezzel a háttérrel ültem le Lőrincz Tamáshoz, a tanácsadóhoz.
Az első húsz perc nehéz volt
Tamás megkérdezte, mennyi a bevételem. Egyszerű kérdés, de nekem megakadt a torkom. Kimondani egy idegen embernek, hogy mennyit keresek, furcsa volt.
Tamás nem siettetett. Azt mondta, sok ügyfele érzi ugyanezt az első alkalommal.
Ami a konkrét munkából kiderült
Megnéztük, hogy az elmúlt évben mennyit takarítottam meg. A válasz: szinte semmit, mert mindig azt hittem, majd a maradékból félreteszek. Maradék viszont sosem volt.
Tamás elmagyarázta a fordított sorrendet: előre félretenni, nem utólag. Ezt valahol olvastam már, de tőle másképpen hangzott, mert a saját számaimmal mutatta meg.
A pénzről való csend, amivel felnőttem, nem segített. Egy tanácsadó nem pótolja a szülői mintát, de legalább nevén nevezi a dolgokat.